DSt játékpszichológia

2011. január 18. -DSt- 63 hozzászólás 3209 olvasás

Üdv, itt egy újabb cikk tőlem.

Bevezető:

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy a "pályafutása" alatt volt időszak amikor jobban és volt mikor rosszabbul ment a játek. A mai cikkem a szériákat, aktuális formát, illetve ezek háttereben álló pszichológiai tényezőket -tudattalan folyamatokat- fogja taglalni.

Szeretett játekunk sokkal többről szól, mint amit első körben vagy akár sok év után is láthatunk belőle. A feltételezés mely szerint sokkal többről szól, mint jó szem-kéz koordinációról, jól beállított és begyakorolt sensitivityről, jó reakcióidőről valamint más "skill" témakörbe tartozó készségekről. Igaz, ugyanis legalább ennyit számít a gondolkodás ebben a játékban, de többé-kevésbé ezzel mindenki tisztában van, jóllehet sokan nem ugyanazt értik gondolkodás címszó alatt, mert nagyban függ a játéktudástól, hogy milyen kereteket szabunk a játék szellemi részére vonatkozóan.
A skill-gondolkodás témaköre évek óta egy sokat vitatott része a játénak, hogy melyiknek milyen szerepet és jelentőséget tulajdonítunk. A sokat ismételgetett kérdés, hogy milyen százalékot tulajdonítunk egyiknek s, másiknak olykor kizárással élt egyéb tényezők feltételezésére vonatkozóan.
Hajlamosak voltunk elmerülni a számokban, százalékokban és elosztani a 100-at ki-ki maga módján, ezzel nem számolva egy legalább ilyen jelentős harmadik faktorral: a pszichológiával.

Meghatározás:

A jelenlegi irományom megpróbál egy modellt alkotni a saját szubjektív tapasztalataimra vonatkozólag és behatárolni, hogy egy igazán jó játékos tudása hogyan épül fel, illetve a már fentebb említett bevezető rész alapján kicsit többet foglalkozni a háttérbe szorult pszichológiával. Rámutatni olyan mentális folyamatokra, melyek folyamatosan hatással vannak a teljesítményünkre, legtöbbjük úgy, hogy észre sem vesszük és el sem gondolkozunk rajtuk.

Modell:
- 50% OUT-GAME tudás (Mentális készenlét, pszichológia)
- 50% IN-GAME tudás (33% skill, 33% gondolkodás, 33% technika)

OUT-GAME tudás:
- motiváció
- koncentráció
- hozzáállás
- önbizalom
- figyelmi képességek
+ más képességek
- arousal szint (éberségi szint, izgalmi állapot)


IN-GAME tudás:
33% skill: lövés-pontosság, reflex
33% gondolkodás: readek avagy ráhangolodás az ellenfél gondolkodására, decentrációs képesség (ő nézete, belülről)
33% technika: főként rutin, részekre bontva: lövésritmika, játékfizika, mozgáskultúra, gránáthasználat, ívhasználat, pozíciók ismerete.

Tételezzük fel, hogy a -szubjektív- modell valószínűsíthetőleg megállja a helyét és vegyük észre, hogy akkor a játékunk nagy részét a mentális készenlét, pszichológia az ami leginkább meghatározza. A lehetőséget megragadva vissza is kanyarodnék a kezdő bekezdéshez ami a szériákat, aktuális formát illeti és kiragadnék néhány példát, melyekkel szemléltetni szeretném a kézzel fogható jelentőségeit a már felvázolt OUT-GAME összetevőknek.

1. koncentráció:

1/A - Bizonyára mindenkivel előfordult már rengetegszer, hogy bement egy DM szerverre vagy akár sima publik szerverre és az első körökben, 2x statot csinált, mondjuk 15-6/7, később pedig el kezdett rontani és 21/18-nál járt F/D-ben.
Két oka van, egyik lehet az ún. "mintanagyság" később jön ki a tényleges tudás, sok kör elteltével, így lehet akár a szerencsés kezdésre is fogni, de mivel szerintem ez egy mindenkivel igazán sokszor előforduló és ténylegesen statikus változó, így én inkább a második oknak a koncentrációnak a szerepét helyezném előre: amikor belépsz a szerverre és elkezdessz játszani akkor tudattalanul is sokkal jobban oda figyelsz, így kevesebbet hibázol, jobban jön ki a lépés, de miután egész jól megy akkor megfeledkezel magadról (belefásulsz kicsit) és hibákat követsz el, nem lősz olyan gyorsan, nem lősz olyan pontosan, nem figyelsz annyira, nincs akkora motivációd, így leromlik az átlagod.

1/B - Koncentrációs placebó hatás: Szerintem mondanom sem kell, hogy mindenki előbb-utóbb perifériát/kiegészítőt vált, általános tény hogy az új termékkel jobbak vagyunk 1-2 napig majd jelentősen romlik a teljesítményünk a kezdeti lendülethez képest. Sokan betudják a placebó hatásnak, ami voltaképp igaz is, noha sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért?
Ismét megemlíteném a koncentrációt, mikor veszünk egy terméket, akkor igazán odafigyelünk vele, megpróbáljuk tudattalanul igazolni azt a feltételezést, hogy amit vettünk az jó (pénzt adtunk ki rá, ki akar bukni?!) és ezért sokkal jobban fgyelünk vele, majd miután sikerült beigazolódni, eltűnik a + koncentráció és beállunk a szokásos "szürke" szintünkre ami könnyedén rosszabb lehet a -valójában közel sem jobb- vásárolt termékünkkel.

2. Motiváció:

Példaként itt elsősorban a nagy csapatokat említeném és emelném ki, mikor látjuk, hogy nyernek egy versenyt, akkor mindenki igazán nyerni akar és ég a bizonyítási vágytól, amivel akár +30% fejenkénti teljesítményt is elérhetnek egyénileg az emberek, majd a győzelem után a következő versenyen már csak nyerni akar és ez a teljesítmény csökkent. Személyiség függő és a kulcsmomentum, amiről az irományom is szól, mentális képesség - önmonitorozás/önismeret - függő, hogy ezen folyamatok mennyire tudatosulnak a játékosban, mennyire próbálja magát "reprodukálni" a győzelemek alkalmával.
Vannak játékosok akik 2-3 győzelem után is képesek negyedjére nyerni, vannak akik egy után már másodjára nem tudnak, de végtelenségig ugyanolyan erős motivációt nincs ember aki képes fenn tartani, mert ez óriási többletenergiát vesz el (vesz igénybe) ami igazán kimerítő és visszaüt az embernél más téren.

3. Hozzáállás:

Szorosan korrelál (összefügg) a motivációval, de abban az aspektusában különíteném el a motivációtól, hogy a hozzáállás elvárás is magammal szemben. Hatalmas különbségek vannak abban, hogy hogyan ülünk le játszani, milyen magasra tesszük a lécet. A meccs amit elkezdünk abban hiszünk, hogy nyerünk? Tudjuk, hogy nyerünk? Tudjuk, hogy nyernünk kell? Látszolag ugyanazok a kérédsek, mégis óriási különbségek vannak, később -lentebb- megválszolom az útmutatás kérdéskörnél, de egyelőre lássuk, tisztázzuk az általam felállítótt -értékrendem szerinti- szubjektív megfogalmazásokat.

4. Önbizalom:

A magyarok számára talán az egyik legszégyenteljesebb, legelvetettebb "érték" a magas önbizalom, egó.. Miért?
Mindenképp a siker egyik kulcsfontosságú tényezője, mégsem merjük vállalni, kimondani, megtanuljuk, hogy nem szabad.. Az önbizalom az amivel ösztönözni tudjuk magunkat, megkülönböztetjuk magunkat másoktól, rangsoroljuk magunkat és megpróbáljuk elérni azt amire vállalkoztunk (kitűzött cél). Az önbizalom azonban egy sokrétű dolog lehet belőle túl kevés ami ugye rossz, de lehet túlságosan sok is ami szintén rossz, de mit értünk túl sok alatt? Létezik egyáltalán túl sok?
Szerintem nem a túl sok önbizalom a gond forrása, hanem az, ha az önbizalom mellé nem társul önkritika, mert ez a realitás, önmeghatározás, rangsorolás torzulásához vezet, mellyel átesünk a ló túloldalára és elveszünk a saját kis idealisztikus "realitásunkban".

5. Figyelem:

Meglehetősen hosszadalmasan és aprólékosan lehetne tagolni és részletezni ezt a pontot, de megpróbálok csak a lényeges dolgokra fókuszálni és tematikusan kiemelni a lényegi csre vonatkozó tényezőket konkretizálni. A figyelmi képességeink eltérőek, valaki több, valaki kevesebb dologra képes egyszerre figyelni. Bizonyos emberek egy dologra sokkal jobban, mások kevésbé jól tudnak fókuszálni. A játékban sok dologra kell egyszerre figyelni: saját játékunk, kommunikáció, első körben.. Továbbá: társak játéka, ellenfél játéka, illetve igazán magas szinteken ellenfél ventrilós beszélgetése, ellenfél összes játékosának a gondolatai, de most ez legyen ízelítő, nem részletezném, akit érdekel mégis az olvassa el az erre a kérdéskörre vonatkozó korábbi (kezdetleges) cikkjeimet.

6. arousal szint:

Igazán lényeges kérdéskör és egy gyakorta felemlegetett kifogás a kezdőbb játékosok körében az izgulás. Az izgalmi felfokozottság és az ezzel járó bonúsz adrenalin sok negatív hatást indukál, pl. a koncentrációs képesség romlását, higgadtság elvesztését, figyelmi problémák, illetve főként a mentális (50%) tudás romlását idézi elő. A modellemből egyenesen következik, hogy ez által valóban sokat romolhat a játékunk, jóllehet vannak pozitív hatásai is - főként skill téren - javulhat a reflex, begyorsulhat a játékunk, dinamikusabb mozgás, ami jól is elsülhet, de általában felelőtlenségbe torkollik.
Tehát tényleg komoly gondot tud okozni.


Útmutatás:

1. Koncentráció:

A koncentráció fejlesztése, folyamatosabb szintentartásában a legjelentősebb tényező, hogy tudatosuljon bennünk a jelentősége és észrevegyük azt, ha csökken, mert ez tudattalan folyamat amíg az ember nem számol vele, ha már tudjuk a jelentőségét, akkor képesek leszünk sokkal folyamatosabban és több ideig koncentrálni ami igazán kimerítő, ezért negatív következményekkel is járhat amire a konzekvenciáknál még kitérek.

2. Motiváció:

Motivációt sok minden adhat, pénz, elismerés, kitűzött cél.
A legjobb és legerősebb motiváció azonban nem ez, hanem az amikor az ellenfelünket igazán utáljuk és igazán leakarjuk győzni, megakarjuk alázni, de ez egy rövidtávú motiváció csak, azonban feletébb erős.
A hosszutávú motiváció a megfelési kényszer első sorban magunknak, ha igazán versenyzőtípusok és maximalisták vagyunk, akkor a léc nagyon magasan van, másodsorban csapattársaknak (tisztelet kivívása) harmadrészt az elismerés a "befektett energiáért" ez lehet tisztelet (év játékosa cím) de komolyabb szinten pénz is.

3. Hozzáállás:

Véleményem szerint a legjobb hozzáállás a maximalizmus, ha mindig és minden körülmények között (:p) mi akarunk a legjobbak lenni. Legyen szó egy publikról, pcwről, tétmeccsről vagy akár lanról. Időszakról: napról, hétről, hónapról.
Sose engedjük meg magunkban, hogy gyengébbek legyünk, mint amit valójában tudunk, de ahogy a fentebbi hatások is, ez is ilyen formában hihhetetlenül sok energiát emészt fel, ezért tudni kell balanszolni.

4. Önbizalom:

Mindig bízzunk magunkban. Tudjuk, hogy amire vállalkoztunk, amit csinálunk, azt véghez tudjuk vinni. A teljesítményünket -és mások teljesítményét is- később értékeljük reálisan és legyünk magunkkal szemben tényleg önkritikusak, így nem vész el a reális értékrend. Tiszteljük az ellenfeleket, ne nézzük le és ez által ne engedjünk meg magunknak felesleges hibákat. Azonban ne felejtsük el, hogy mi vagyunk a jobbak.

5. Figyelem:

Leülünk játszani, akkor próbáljunk meg minél több dolgot minél jobban "ellátni". Saját játékunkból hozzuk ki a maximumot úgy hogy ne menjen a kommunikáció rovására, de ez mellett próbáljunk a társak játékra is maximálisan figyelni, illetve ne felejtsük el folyamatosan readelni az ellenfél játékát se, mert ez talán a legfontosabb.

6. Arousal szint:

Sokan a kedőbb játékosok közül a nyomás miatt izgulnak. Gyanítom, hogy ez a pont lesz az ahol a legtöbb embernek segíteni tudok, ha sikerül megérteni azt amit írok.
Voltaképp mi a nyomás? Felesleges gondolatok sokasága amiket mi generálunk.
Példaként:
A, Döntőzök és új játékos vagyok az egyik nagy csapatban, de valójában nem a döntőre és a meccsre koncentrálok, tudattalanul bennem van, hogy mi lesz ha hibázok, mi lesz ha nem fogom meg a lerakómat, leentryznek ott ahol támadok, ezek mind-mind folyamatos romlást idéznek elő a játélomban akár mentális, akár IN-GAME technikai és gondolkodás szinten is.
B, Döntőt játszunk és 11-4-re megyünk első oldalon: Már azon gondolkozunk, hogy nagyon jól állunk és megnyerjük a döntőt.
C, Döntőt játszunk és a nyereményen jár az agyunk, hogy mi lesz ha megnyerjük, milyen sokat nyerünk (akár pénz/akár elismerés).
D, 1vX szituáció: Mi lesz ha elbukom?

Mind-mind rendkívűl gyakori példák, (A) variáció esetében gyengébb teljesítményt nyújtunk, (B) és (C) variáció esetében szintén és ezért az ellenfél megfordítja a 11-4-ről akár a meccset 16-11-re, de ha csak 11-10-re feljön és "beengedjük a meccsbe" is onnantól oda az előny és ismét küzdhetünk, hogy jobb esetben tényleg megnyerjük az amúgy feltételezhetően simább kiementelű meccset. (D) esetben pedig elbukjuk az 1vX-et.

A megoldás nem külön-külön jellegű lesz, hanem egy sokkal általánosabb és egyszerűbb dolog. NE gondolkozz sose máson, mint amit épp csinálsz. Amíg nincs meg a 16 köröd addig a meccs nem a tiéd. Amíg nem nyerted meg az 1vX-et addig nem nyerted meg, de nem is buktad el, ezért maximálisan arra koncentrálj, hogy megnyerd és ne azzal törődj, hogy mi lesz ha elbukod.
Vannak játékosok akiknek az 1vX lehozása után remeg be a kezük, ők azért, mert az 1vX stressz lefojtódik a pillanatban és később üt vissza, miután vége a stressz helyzetnek, illetve azért, mert akkor szabadulnak fel a gondolatok, hogy úristen megnyertem, de jó vagyok, MVP leszek stb.
Felejtsd el, nem kell előre stresszelni, nem kell előre gondolkozni h mi van ha nyered, mi van ha bukod és akkor se stressz nincs, sem utólagos erre vonatkozó visszaütő gondolatok.

Konzekvenciák:

Véleményem szerint a cikkben foglaltak nagy részével mindenki találkozott már és sokak bizonyára a jelentőségükkel is tisztában vannak, de ami lényeges kérdés a javítás/fejlesztés szempontjából a miértek megértése, ebben segít ez a cikk, hogy a megértéssel mindenki el tudja sajátítani a saját hibáinak kiküszöbölési módszereit és később fejleszthesse ez által a játékát.
Az önsztárolást tudatosan nem építettem a cikkbe, de itt a végén kitérnék rá, hogy azért lehet hiteles az írásom, mert azon kevés játékosok közé tartozom akik x éven át folyamatosan jó formában voltak képesek játsztani, nagyon kevés rossz meccset tudhattak magukénak, igazán sok lehetetlen helyzetet nyertem meg és soha életemben nem izgultam, ez mind-mind ezeknek a tényezőknek a kezdetektől való ismeretének - és fejlesztésének - köszönhetőek.

A jó játékos attól jó hogy nem az aktuális formából "él" és minimális az ingadozása. A legjobb játékosok (világklasszisok) játékában kevesebb, mint 1% szerencse van (pl. NEO-f0rest) de egy csapattársuk játékában már lehet 3-5% szerencse is. A magyar elit playerek játékában pedig 10-15% is lehet ez a szám. Az amit mi aktuális formának nevezünk az végül ezeknek a tényezőknek a nem elég jól való ismerete és a klasszisok attól klasszisok, hogy azon felül, hogy jó reflexekkel-aggyal és adottságokkal rendelkeznek ezen tényezőkben (pszichológiai késznlét) igazán jók, ezért fejlesztették az IN-GAME tudásukat is ilyen magas és biztos szintre.
Ok-okozat jelentősége.

A jelenlegi utolsó két bekezdés opcionális jellegű, de az egyik legfontosabb része a cikknek, ezért ezen érdemes kicsit hosszasabban elgondolkozni. A jövőben még valószínűleg jelentkezem hasonló témájú cikkekkel (személyiségi tényezők hatása a játékban) ha a jelenlegire lesz kereslet, akkor nem marad el a folytatás sem.
A hasznos tanácsok közé tartozik, hogy sose játszátok túl magatokat és a fentebb említett (motiváció-koncentráció) folyamatos maxon tartása és igénybevételi hatásai kiégéshez vezethetnek, ezért ne játszátok túl magatokat, ne koncentráljatok 200%-on egy csoportmeccsen, ha nem kell, ne akarjatok 0-ra nyerni, ha nem kell, mert elfáradtok és amikor szükség lenne rá, akkor nem fog menni.
Mindenki annyit gyakoroljon amivel még élvezi a játékot és ha akar maxon tud koncentrálni amikor leül.

Végül pedig sok sikert kívánok mindenkinek, remélem segíthettem.